Amikor elveszítünk valakit, akit szerettünk, a fájdalom gyakran olyan mély, hogy úgy érezzük, mintha a lelkünk egy darabja is vele halt volna. A gyász természetes és szükséges folyamat, de van egy pont, ahol már nem a szeretetről, hanem a ragaszkodásról szól. És ekkor válik fontossá az elengedés.
Az elengedés nem felejtést jelent
Sokan félnek attól, hogy ha elengedik az elhunytat, azzal elárulják őt. Mintha a fájdalom lenne az utolsó kapocs, ami összeköti őket. De ez nem így van. Az elengedés nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, vagy hogy többé nem szeretjük őt. Épp ellenkezőleg: az elengedés a szeretet legmélyebb formája. Azt jelenti, hogy elfogadjuk: a lelke már máshol van, és hagyjuk, hogy békében folytassa útját a fény felé.
A lelkek érzik, ha visszatartják őket
Sok lélek, akikkel a közvetítéseim során kapcsolatba kerülök, elmondja: csak akkor tudnak teljesen átlépni, ha az itt maradt szeretteik már nem kapaszkodnak beléjük kétségbeesetten. A ragaszkodás bármennyire érthető is visszahúzhatja a lelket, és fájdalomban tartja az élőt is. Egyfajta lelki kötél ez, ami mindkét felet fogva tartja.
Az elengedés ajándék a léleknek és önmagunknak is
Amikor elengedünk, valójában áldást adunk. Azt mondjuk:
„Szeretlek. Hiányzol. De elfogadom, hogy most már máshol van a helyed. És tudom, hogy a szeretet köztünk soha nem múlik el.”
Ez az üzenet szabadítja fel a lelket. És ezzel önmagunkat is felszabadítjuk a bűntudat, a harag, vagy a be nem teljesült szavak súlya alól. Az elengedés a gyógyulás kapuja.
Az elengedés után is lehet kapcsolat
Fontos megérteni: a kapcsolat a szeretett lélekkel nem szűnik meg attól, hogy elengedtük. Sőt. A tiszta, nem ragaszkodó szeretet megnyitja az utat a finom, halk jelenlétükhöz. Egy illat, egy álom, egy megmagyarázhatatlan béke érzete… ezek mind jelek lehetnek. De ehhez térre van szükség bennünk amit csak az elengedés teremthet meg.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy vége.
Hanem azt, hogy megengedjük a szeretetnek, hogy más formában éljen tovább.
És talán egy napon, amikor mi is átlépünk majd azon a kapun, újra találkozunk. Addig is szeretettel a szívünkben tovább élünk. Értük is. Magunkért is.
